Másnap szombat reggel volt és arra keltem, hogy valaki
rajtam ugrál. Ki más lehetett volna mint Zoé.
-
Te meg miért ugrálsz rajtam kora reggel? –morogtam
a párnába, de ő csak tovább ugrált rajtam.
-
Milyen reggelről beszélsz már fél 8 van. –jelentette
ki mire én csak morogtam még egyet majd kiszálltam az ágyból, de elfelejtettem,
hogy rajta van és így szegénykém a seggére esett. Mosolyogva mentem be a
fürdőbe. Eltelt azóta 2 hónap és sok mindent történt benne. A szüleim meghaltak
és ez által a legjobb barátnőm szüleihez kellett költöznöm bár nem bánom
legalább vele lehetek és nem fogok magányban semmi rosszat csinálni. A fürdőben
levettem a pizsamám közben újra és újra végig
gondoltam ezt a 2 hónapot. Meg mostam a hajam utána kiszálltam tusoló alól. A
hajamat betekertem egy törülközőbe szint úgy a testemet is míg kisminkeltem
magam. Először felraktam magamnak egy alapozót majd jöhet a szemceruza a tus és
végül szempilla spirál és egy kis száj fény. Vissza mentem törölközőbe tekerve a
szobába, hogy keressek magamnak egy tűrhető ruhát az iskolába a választásom egy
fekete cica nadrágra esett és egy peace feliratú pólóra. Fogtam a ruhákat és
vissza mentem a fürdőbe teljesen elkészülni. Suli felé haladva eszembe jutott
Mark. A baleset utáni estét lemondtam, azóta jó ha váltottunk pár szót.
Szerencsére már csak 4-5 hónap és vége a sulinak és csak ezt a rövid időt kell
kibírnom. A suliban össze futottunk Markkal, aki épp egy csajnak a száját „térképezte”
fel. Elmenve mellettük, ha jól láttam engem nézett, de akkor mért azzal a
lánnyal van együtt? Persze mert én az idióta eszemmel elküldtem magam mellől.
Zoéval elmentünk még a büfébe onnan meg a termünkbe. Matekkal kezdtünk és a
tanár engem szólított felelni csak, hogy én semmit nem tudok, ezt el is mondtam
neki, de őt ezt nem érdekelte így felelnem kellett és gondolom lehet tudni,hogy
hányas lett természetesen 1-es. És mivel sok anyagot be kell pótolnom ezért
keres nekem tanuló társat. Mikor kicsengettek Mark megragadta a kezem és maga
után kezdett húzni a mosdok felé. Berántott a fiúk mosdójába.
-
Mi a bajod velem amikor reggel láttalak olyan
lenézően néztél rám mintha leprás lennék. –akadt ki de nem értem, hogy miről
beszél, mert én nem is emlékszem, hogy lenézően néztem volna őket vagy mégis
csak én nem vettem észre?
-
Te mégis mi a francról beszélsz és komoly ez
miatt kirángatsz? Tudod, ha szépen meg kérsz talán kijövők, de úgy tűnik az
elején nagyon félre ismertelek téged, azt hittem te normális vagy és nem vagy
olyan mint a többi fiú.
-
Nem is vagyok… - kezdte el de nem hagytam, hogy
befejezze hanem inkább elindultam vissza az órára.
-
A-a nem mész te sehová itt maradsz és meg
beszéljük. –mondta kedvesen azt hiszi beveszem az előbb még egy bunkó paraszt volt most
meg a jó fiút akarja játszani, de engem nem ver át lehet, hogy szőke vagyok, de
nem hülye.
-
Köszi inkább kihagyom nem kell meg játszanod a jó
fiút előttem tudom, hogy milyen vagy igazándiból szóval hagy elmenni. –mivel beállt
az ajtó elé, hogy ne tudjak kimenni. Megragadta a csuklómat és a falhoz szorított
és elkezdett csókolgatni pont mint akkor, a szememből csak folytak a könnyek,
mikor észre vette elengedett és lehajtotta a fejét.
-
Sajnálom én…én csak elragadott a hév nem akartam
kérlek bocsáss meg nekem. –kezdett magyarázkodni. Én csak mentem az ajtó felé
nem akartam őt többé látni.
-
Nem bocsájtok meg, de nem is haragszom rád és –itt
felé fordultam – nem akarlak többé látni sehol de mivel egy suliba járunk ez
nehéz lesz, úgy hogy örülnék, ha nem szólnál hozzám. Viszlát!
-
De… - kezdte de inkább nem folytatta.
