7.fejezet

Az iskolából rohantam kifelé nem érdekelt Mark magyarázata. Gyors hátra néztem, hogy követ-e, de nem, egy lélek sem volt kint. Persze hisz órán vannak. Megfordulva egy sráccal találtam szembe magam. Elkezdtem a suli kapuja felé menni, hogy végre otthon lehessek. De még ebben is meggátoltak. Mivel az idegen srác leszólított. Vajon mit akarhat tőlem? Oda mentem hozzá, mert ugye nem akartam bunkó lenni és persze kíváncsi is voltam mit akarhat.

-          Szia –köszönt mikor már csak 4-5 méter volt köztünk.

-          Hali –köszöntem vissza.

-          Megtudnád mondani mikor végeznek a 12-ek mielőtt megkérdezhettem volna miért egyből válaszolt is rá pedig még csak ki sem mondtam talán gondolat olvasó? –az unoka tesóm jár ide csak azért kérdeztem.

-          Persze 14.00-kor végeznek. –mikor válaszoltam neki indultam volna már el, ha meg nem ragadja a csuklómat és nem ránt vissza igen közel magához, hogy ha egy kivűlálló erre járna biztos egy romantikus párnak néz minket.

-          Mit akarsz még? –kérdeztem idegesen mivel már rég otthon lehetnék, ha nem szólított volna le.

-          Nem akarok egyedül várakozni, nem maradnál addig itt velem.

-          De hisz nem is ismerlek. És amúgy is ki az unoka testvéred? –kezd már nagyon felidűhiteni ez a srác, azt hiszi csak azért itt fogok maradni, hogy ne legyen egyedül akkor nagyon hülyének néz ez a gyerek engem.

-          És így még legalább megismerjük egymást, szóval? Az unoka tesóm pedig Zoé Parks. –tette még hozzá, de még mindig nagyon közel vagyunk egymáshoz olyan közel, hogy az arcomon érzem a leheletét.

-          Először is engedj el másodszor még a nevedet sem tudom. –ez most komolyan azt hiszi, hogy itt maradok egy vad idegennel akit csak most ismert meg?

-          Ha csak ez az akadály akkor az én nevem Alex Taylor és a tiéd morcos kisasszony? –bemutatkozott, de még mindig nem engedett el és még hozzá morcos kisasszonynak nevezett.

-          Belle Smith és az isten szerelmére engedj már el. Ezt nem hiszem el ma minden pasi megőrült? –kezdtem az elejét idegesen mondani, de a végét már csak motyogtam, remélem nem hallotta meg.

-          Miért mondod ezt? –hát igen ilyen az én formám persze, hogy meghallotta.

-          Mindegy amúgy sem rád tartozik  –megnéztem a kezemen az órát- mindjárt két óra úgyhogy a soha viszont nem látáshoz.

-          Meg nyugodhatsz drága még látjuk egymást –kiabálta utánam.

-          Majd akkor nyugszom meg, ha soha nem látlak viszont –kiabáltam vissza, de ő csak jót mosolygott rajta. Oh. hogy mekkora egy bunkó egy ember és tényleg remélem többet nem látom. De várjunk csak, ha Zoé unoka tesója akkor…..jaaaj neee ez a nap ennél már nem lehetne rosszabb. Az utolsó mondatomra szinte varázs csapásként elkezdett esni az eső, úgy tűnik még is csak lehet. Komolyan először Mark aztán ez a srác és most ez az fránya eső, most komolyan egy unikornissal nem fogok találkozni az utcán? Aztán kiabálást hallottam a hátam mögül. Ezt a hangot bárhol felismerem ez Zoé, de mit keres ott az a gyerek? Megálltam és megvártam inkább csak Zoét, mert amikor Alex ide ért rögtön indultam is. Ő ezen persze mint az elmúlt fél órában csak mosolygott. Hirtelen megálltam és a srácra mutattam-

-          Ő mit keres itt? Nagyon idegesítő egy gyerek, hogy mindig mosolyog.

-          Azért van itt, mert a szülei a nagymamájához mentek mivel beteg így nem tudom meddig lesz itt. –mondta volna még Zoé, de az a vigyorgó hülye megállította.

-          Hagyjad csak majd én elmagyarázom neki Zo. Először is örülnék neki, ha nem hívnál gyereknek, mert szerintem mindketten tudjuk, hogy én idősebb vagyok a másik gondolom már azt nem kell elmagyaráznom, hogy mit keresek itt. –fejezte be és az én döbbent szem párommal találkozott az ő mindig mosolygós tekintette. –Na most már némaságot fogadtunk? Az elmúlt 1 órában be nem állt a szád–komolyan mondom még egy beszólás és akkor ő lesz ledöbbenve, hogy mire is vagyok képes.

-          Mi van csipkerózsika egy csókkal talán felébrednél? –mondta de közben már közeledett felém, komolyan mit képzel ez magáról?

-          Na most lett elegem belőled, ha nem fogod be én ígérem a kórházba juttatlak.

-          Oh de harcias lett itt valaki talán felébredtél az álmodból pedig még nem is adtam csókot –hirtelen közénk lépett Zoé.

-          Látom jól megvagytok, akkor én vissza is mehetek a suliba.

-          M-m-m-mi? Minek? Ne hadj itt engem vele Zoé kérleek.

-          Sajnálom Belle, de muszáj vissza mennem még van egy szakköröm még egyszer bocsi, de legalább nem leszel egyedül itt van veled Alex.

-          Ja igen öntelt, beképzelt majom. Még mit nem, hogy én vele maradjak –a mondat második felét már szomorúan folytattam- Inkább elmegyek anyához és apához. –Zoé tudja, hogy csak akkor megyek ki hozzájuk, ha történt valami ismer már annyira szerintem jobban mint én magamat. –Biztos jó lesz így?? –éreztem a hangjából, hogy aggódik.

-          Igen biztos.

3.fejezet

Másnap olyan 7.00 óra volt mikor felkeltem. Oda mentem a szekrényemhez és elővettem a mai ruha szettemet ami egy fekete cső nadrágból és egy szürke pulcsiból állt. Mikor mindennel kész lettem lementem a konyhába ahol mily furcsa megint nem voltak ott a szüleim. Csináltam magamnak palacsintát hozzá egy kis eper öntetett majd miután kész lett leültem az asztalhoz, hogy hozzá lássak megenni.

-          Lassan el kéne indulni – gondoltam magamban.

El is indultam az iskolába, ahol biztos találkozok majd Markkal, amit én nem nagyon akartam a tegnapi után. Szép lassan beértem a suliba, ahol Zoé már várt rám. Mikor oda értem köszöntünk egymásnak és egyből mentünk is be az osztályba ahol biztos találkozok vele. Mikor ott voltunk a terem előtt megszólalt Zoé.

-          Ne idegeskedj nem lesz semmi baj – mondta. Én erre csak bólintottam egyet. Benyitottam és egyből kiszúrtam őt ahogy beléptünk ő is észre vett. Elkezdődött az óra én szerencsére Zo mellett ülök. A tanár nagyban beszélt, hogy-hogy jöttek létre a barlangok mikor egy papír galacsin repült az asztalomra megfogtam majd kinyitottam, hogy mi áll benne és mi állt benne? Persze, hogy ez üzenet Marktól, hogy suli után beszélni akar velem. Már ötödjére olvasom el, hogy mit írt mikor megszólalt mellettem Zo.

-          Ki az és mit írt neked? – kérdezte kíváncsian.

-          Mark dobta ide nekem és azt írta, hogy ma suli után beszélni akar velem.

-          És elmész megbeszélni?

-          Nem tudom – válaszoltam bizonytalanul.

-          Szerintem menj el és beszéljétek meg hátha valami jó sül ki belőle és végre be pasizol – mondta Zo. Hát igen tudni kell rólam, hogy még soha nem volt egy barátom se mindig csak randizgattam és nekem ennyi elég is volt, mert tudom milyennek a fiúk.

-          Még elgondolkozok rajta. – mondtam már csak úgy magamnak mivel már kicsengettek óráról és eltűnt mellőlem Zo is már csak én maradtam a teremben egyedül. Majd én is az osztály után mentem fizikára ahol ugyanis Mark mellett ülök. Nehéz egy óra lesz. Bementem a terembe ledobtam a táskám és kirohantam a teremből ennél a dolognál csak egyre nem számítottam, hogy valaki vagy valakik jönnek utánam. És hirtelen egy hülye ötlet jutott eszembe. Ekkor megszólalt a csengő én vissza fordultam, hogy vissza menjek a terembe de egy kar ebbe meg akadályozott, mikor megfordultam mivel háttal álltam neki megláttam, hogy csak Zoé az már féltem, hogy az lesz mint a filmekben szokott lenni, hogy a fiú a lány után rohan, hogy bocsánatot kérjen tőle de szerencsére ez velem nem történt meg.

-          Bell minden rendben mért rohantál el? –kérdezte aggódva.

-          Nincs semmi baj csak egy kicsit rosszul lettem de már nincs semmi bajom. –hazudtam életemben először a legjobb barátnőmnek. Ezek után együtt mentünk vissza a fizika terembe. Az óra közepén megint egy papír galacsin került elém amit Marktól kaptam ez állt benne. „Suli után muszáj beszélnünk!! :/ :) Erre csak azt válaszoltam, hogy rendben ott leszek. Majd vissza csúsztattam neki erre ő csak mosolyogni kezdett. Szünetben az ebédlőben voltunk, ahol valahol négyes vagy ötös asztalok voltak én és Zo egy négyes asztalnál ültünk. Mikor végzet az ebédjével elkezdett nyújtózni így sikeresen leverte az almámat fölakartam venni de neki mentem valakinek aki nem más volt mint Mark.
- Bocsi jól vagy? -kérdezte Mark.
- Persze nyugi semmi bajom nem esett.
- Ennek örülök akkor beszélhetnénk? -kérdezte feszülten. Feszülten vajon mért van oka arra, hogy feszült legyen nem is tudom talán azért mert majdnem megerőszakolt engem?
- Persze mondjad csak. -válaszoltam nyugodtnak mondhatóan.
- Nem lehetne inkább négyszemközt?
- Ha akarod. Kint az udvaron jó lesz? -kérdeztem tőle cseppet sem kedvesen.
- Persze akkor mehetünk? -kérdezte szomorúan. Most komolyan mi van ezzel a gyerekkel az előbb feszült volt most meg mintha ideges és szomorú lenne hát én már nem értem a férfiakat. Már majdnem kint voltunk az udvaron mikor Mark berántott egy szertárba.
- Te meg mi jó büdös francot csinálsz normális vagy?? -kérdeztem nem kis ingerültséggel a hangomban.
- Bocsi csak láttam , hogy jön egy tanár és mivel már elkezdődtek az órák nem akartam, hogy azon kapjon minket, hogy lógunk óráról. Becsengettek és ő megmentett egy osztályfőnökitől kigondolta, hogy tud ilyen is lenni egy fiú.
- Bocsi, hogy leordítottam a fejed a semmiért. -mondtam bocsánat kérően közben bevetve a nagy boci szemeimet. Erre csak megint el mosolyodott. Olyan szép amikor mosolyog mikre nem gondolok legközelebb meg fogom erőszakolni a fejemben vagy mi?
- Hahó Belle itt vagy 2 perce kérdeztem de nem válaszoltál még mindig. -állt elém nagyon közel hajolva.
- Bocsi mit is kérdeztél nem figyeltem mert elbambultam. -ezen mindketten csak jót kuncogtunk.
- Azt kérdeztem, hogy meg tudsz nekem bocsátani a tegnapi ért? -most mit válaszoljak erre?
-Nocsak mit látnak szemeim csak nem az én kis kutya szemeimet próbálod utánozni? -kérdeztem huncutul.
- Ááá én dehogyis hisz a te szemedet nem tudnám felül múlni azt a szép zöldet. -míg ezeket mondta addig egyre közelebb jött míg nem majdnem össze ért az ajkunk. Annyira akarom újra érezni ahogy csókol.
- Megint meg rúgnál ha megcsókollak? -kérdezte azzal a kisfiús arcával. Olyan édes amikor ilyen arcot vág.
- Nem csak csókolj már meg az istenit. -nem kellett kétszer mondanom egyből utánam kapott és én megint hagytam magam és vissza csókoltam de ez most más milyen volt azon kivül, hogy most nem részeg van benne valami, valami szenvedély mindkettőnk részéről.

2.fejezet

Egy kart éreztem a derekamon és egy ajkat a nyakamon. Megfordultam és a házigazdával más néven Markkal találtam szembe magam. Szép barna szeme az én zöld szemem fürkészte egy hirtelen mozdulattal az ajkait az enyémekhez érintette kis idő múlva vissza is csókoltam, mire belemosolygott a csókunkba míg én gyönyörű göndör hajába túrtam ujjaimat. Majd a számtól elvált, hogy bevezessen egy szobába, mikor már bent voltunk újra az ajkaimnak esett majd onnan a nyakamra, míg a kezét becsúsztatta a pólóm alá, de ezt már nem hagytam neki el akartam rohanni, de elkapta a csuklóm és visszarántott magához és az ágyra dobott majd fölém hajolt és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Egy kicsit szét terpesztette a lábait én erre gyorsan reagáltam és tökön rúgtam mire össze görnyedt és én ki tudtam rohanni, hogy megkeressem Zoét meg is találtam a ház egyik szobájában egy másik sráccal elrántottam a fiútól és kifelé kezdtem húzni először egy nappaliba értünk. A nappaliba úgy volt megoldva, hogy elférjenek az emberek, hogy az asztalokat a fal széleihez tolták U alakba. Mikor kiértünk a házból az én házam felé vettük az irányt az esti csöndben Zoé csak ennyit mondott.

-          Te normális vagy miért kellett elrángatnod onnan? Hahó itt vagy Belle? –kérdezte.

-          Mi? Ja persze és bocs majd otthon elmondom.

-          Rendben – mondta.

Ennyit beszélgettünk míg a házhoz nem értünk. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Egy ideig kínos csend volt mivel egyikünk sem szólalt meg én azért mivel nem tudom, hogy is kezdjem el míg Zoé csak azért mivel arra várt, hogy kezdjek bele. Míg végül nem tudott tovább várni és megszólalt ezzel megtörve a csendet.

-          Na akkor elmondod, hogy mi történt, hogy ilyen sietősen távoztunk? – kérdezte ugyanazt, mint pár perccel ezelőtt.

-          Igen persze csak nem tudom hol is kezdjem el? – mondtam.

-          Például a legelején? - mondta szinte már idegesen.

-          Rendben, szóval mikor elmentél rá egy kis időre oda jött hozzám Mark először csak táncoltunk és közben ő az én szememet nézte egy folytában.

-          Jól van ne romantikázzunk itt, a lényeget mond.

-          Köszi kedves vagy.

-          Szívesen.

-          Na mindegy ott tartottam, hogy egymás szemét néztük aztán hirtelen megcsókolt majd bementünk egy szobába ott újra megcsókolt majd elkezdett a ruhám alá nyúlkálni én ezt nem akartam és el kezdtem futni az ajtó felé, de elkapta a csuklom és vissza rántott magához és az ágyra dobott fölém magasodott de nem tudta, hogy én közben meg akarom ott rúgni. Majd miután ő össze görnyedt én gyorsan kirohantam a szobából és elkezdtelek téged keresni.
Fejeztem be a történet végére olyan csend lett a szobámban, hogy rá kellett néznem Zoéra, hogy mit gondol erről, de ő csak nézett maga elé egy ideig aztán felém fordult.
-          Ne menjünk a rendőrségre?  –kérdezte, de tudtam, hogy semmit se érnénk vele, mert nem történt semmi nincs bizonyítékunk, hogy mit csinált velem Mark a szobában, ezt Zoénak is el mondtam, ami neki egyáltalán nem tetszett, de végül bele törődött.
-Szerintem menjünk inkább aludni és felejtsük el a mai napot jobb lesz így. – mondtam és elindultam a szobám felé oda érve átöltöztem pizsibe és bedőltem az ágyba rögtön el is aludtam.

 

 

Miután elindultunk újra otthonról csak most egy discoba. Ott találkoztam egy fiúval, akivel egész este voltam táncoltunk, ittunk és persze jól éreztük magunkat.