2014. március 6., csütörtök

1.fejezet

Mikor véget ért a negyedik ofő óra is elindultunk haza felé Zoéval. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk egy házibuliba az egyik osztály társunkhoz a neve Mark Bradley. Mikor haza értem olyan 15.00 óra lehetett és csak 20.00-ra beszéltük meg, hogy ide jön. Szóval addig még van 5 órám, úgy gondoltam alszok egy kicsit, mert fáradt vagyok és majd csak utána készülődök ezért beállítottam a telefonomon az ébresztőt. Épp egy furcsa álom közepében voltam mikor megszólalt az ébresztőm. Az óra már 18.00-át mutatott hát igen én rekordot állíthatnák a későn kelésből. Mikor ki keltem az ágyból oda mentem a szekrényemhez és keresgélni kezdtem a ruháim közt találtam is egy comb középig érő rózsaszín szoknyát és egy hozzá illő fekete szögecses magas sarkú cipőt. Bementem a fürdőbe lefürödtem és miután végeztem kimentem a szobába és az asztalhoz ültem ,ahol volt a tükör, feltettem magamra egy halvány fekete sminket majd felvettem a ruhát és a cipőt már nem akarok egoista lenni de most az egyszer kitettem magamért és csodásan nézek ki.
-          Tádám kész is vagyok – mondtam csak úgy magamnak, hát igen ilyenkor lehet bolondnak nézni, hogy magamba beszélek. Mikor mindennel kész lettem megnéztem az időt és már 19.30 volt. Lerohantam a lépcsőn és kivel találtam magam szemben hát persze, hogy az én legjobb barátnőmmel.
-          Szia hát te mit csinálsz itt nem 8-ra beszéltük meg, hogy ide jössz? – mondtam Zoénak.
-          Gondoltam eljövők előbb biztos nem zavarok – mondta.

-          Te sosem zavarsz, de most már menjünk – mondtam, majd megragadtam a karját és egyenesen az ajtó felé húztam. Mikor oda értünk a házibuliba egyből a pulthoz mentünk, hogy rendeljünk 2 pohár whiskyt hát igen mi sem szarozunk. Mikor megkaptuk egyből le is húztuk, majd mentünk táncolni. Már egy ideje táncoltam egyedül igen egyedül, mert Zoe talált magának egy pasit. Szóval táncoltam tovább egyedül és hirtelen egy kart éreztem a derekamon.

A ruha.
A cipő.

2014. március 1., szombat

Prológus


Sziasztok! Ez a első történetem remélem tetszeni fog majd nektek és nem untatlak majd titeket és kapok majd néhány véleményt, és ha már itt jártok kérlek iratkozzatok fel az oldalra.
Xoxo Ashley


Mint minden reggel ma is az ébresztő órámra keltem fel. Megnéztem hány óra van és már 7.00 órát mutatott. Csak egy dolog jutott eszembe, el fogok késni már az első nap az iskolából. Gyors kiugrottam az ágyból és befutottam a fürdőszobába. Lefürödtem, megmostam a fogam, majd megszárítottam a hajam, majd vissza rohantam a szobámba és ami ruhát kidobáltam az ágyra, azt gyors magamra kaptam. Lerohantam a lépcsőn és bementem a konyhába, hogy megreggelizzek, de nem volt senki a konyhában csak egy levél az asztalon, amire rá volt írva a nevem.
Hogy is hihettem azt, hogy amikor felkelek a szüleim még itthon lesznek?
 De nem is érdekelt, már hozzá szoktam, hogy csak a munkájuk érdekli őket, velem meg nem is tőrödnek. Ám ilyenkor, na meg amikor szomorú vagyok előveszem a gitáromat és persze minden ének tudásomat, és elkezdek dalokat írni. Az első szerzeményem akkor született mikor 10 évesen elvesztettem a kutyámat.
 Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy már csak fél órám maradt megreggelizni és elolvasni a levelet amiben ez állt: „Kicsim! Ma későn érünk haza, mert egy konferenciára kell mennünk. Jó legyél! Ölel és puszil: Anya, Apa” Mikor elolvastam vissza raktam oda ahol találtam, majd fölkaptam a táskám és már meg sem álltam a bejárati ajtóig. Kiléptem, majd bezártam magam után az ajtót és indultam az iskolába. Szerencsére még időben oda értem. Bementem a terembe és megpillantottam a legjobb barátnőmet Zoé Parks-ot. Mikor már leültem mellé, köszöntünk egymásnak és elkezdtünk beszélgetni, hogy milyen volt a nyara, majd bejött Mrs. Roberts, az ofőnk és elmondta a lényegtelen dolgokat, amit minden évben szokott.
 Amíg ezekről beszélt, addig én és Zoé beszélgettünk, hogy ez évben a bátyjával és a szüleivel ment el Miamibe. Szerencsés, én csak otthon ültem és tv-t néztem vagy laptopoztam. Amikor már ezekre is ráuntam, kiültem az erkélyre, zenét hallgattam, s közben új dalokat írtam. Hát igen, nekem ilyenek a nyaraim...