7.fejezet

Az iskolából rohantam kifelé nem érdekelt Mark magyarázata. Gyors hátra néztem, hogy követ-e, de nem, egy lélek sem volt kint. Persze hisz órán vannak. Megfordulva egy sráccal találtam szembe magam. Elkezdtem a suli kapuja felé menni, hogy végre otthon lehessek. De még ebben is meggátoltak. Mivel az idegen srác leszólított. Vajon mit akarhat tőlem? Oda mentem hozzá, mert ugye nem akartam bunkó lenni és persze kíváncsi is voltam mit akarhat.

-          Szia –köszönt mikor már csak 4-5 méter volt köztünk.

-          Hali –köszöntem vissza.

-          Megtudnád mondani mikor végeznek a 12-ek mielőtt megkérdezhettem volna miért egyből válaszolt is rá pedig még csak ki sem mondtam talán gondolat olvasó? –az unoka tesóm jár ide csak azért kérdeztem.

-          Persze 14.00-kor végeznek. –mikor válaszoltam neki indultam volna már el, ha meg nem ragadja a csuklómat és nem ránt vissza igen közel magához, hogy ha egy kivűlálló erre járna biztos egy romantikus párnak néz minket.

-          Mit akarsz még? –kérdeztem idegesen mivel már rég otthon lehetnék, ha nem szólított volna le.

-          Nem akarok egyedül várakozni, nem maradnál addig itt velem.

-          De hisz nem is ismerlek. És amúgy is ki az unoka testvéred? –kezd már nagyon felidűhiteni ez a srác, azt hiszi csak azért itt fogok maradni, hogy ne legyen egyedül akkor nagyon hülyének néz ez a gyerek engem.

-          És így még legalább megismerjük egymást, szóval? Az unoka tesóm pedig Zoé Parks. –tette még hozzá, de még mindig nagyon közel vagyunk egymáshoz olyan közel, hogy az arcomon érzem a leheletét.

-          Először is engedj el másodszor még a nevedet sem tudom. –ez most komolyan azt hiszi, hogy itt maradok egy vad idegennel akit csak most ismert meg?

-          Ha csak ez az akadály akkor az én nevem Alex Taylor és a tiéd morcos kisasszony? –bemutatkozott, de még mindig nem engedett el és még hozzá morcos kisasszonynak nevezett.

-          Belle Smith és az isten szerelmére engedj már el. Ezt nem hiszem el ma minden pasi megőrült? –kezdtem az elejét idegesen mondani, de a végét már csak motyogtam, remélem nem hallotta meg.

-          Miért mondod ezt? –hát igen ilyen az én formám persze, hogy meghallotta.

-          Mindegy amúgy sem rád tartozik  –megnéztem a kezemen az órát- mindjárt két óra úgyhogy a soha viszont nem látáshoz.

-          Meg nyugodhatsz drága még látjuk egymást –kiabálta utánam.

-          Majd akkor nyugszom meg, ha soha nem látlak viszont –kiabáltam vissza, de ő csak jót mosolygott rajta. Oh. hogy mekkora egy bunkó egy ember és tényleg remélem többet nem látom. De várjunk csak, ha Zoé unoka tesója akkor…..jaaaj neee ez a nap ennél már nem lehetne rosszabb. Az utolsó mondatomra szinte varázs csapásként elkezdett esni az eső, úgy tűnik még is csak lehet. Komolyan először Mark aztán ez a srác és most ez az fránya eső, most komolyan egy unikornissal nem fogok találkozni az utcán? Aztán kiabálást hallottam a hátam mögül. Ezt a hangot bárhol felismerem ez Zoé, de mit keres ott az a gyerek? Megálltam és megvártam inkább csak Zoét, mert amikor Alex ide ért rögtön indultam is. Ő ezen persze mint az elmúlt fél órában csak mosolygott. Hirtelen megálltam és a srácra mutattam-

-          Ő mit keres itt? Nagyon idegesítő egy gyerek, hogy mindig mosolyog.

-          Azért van itt, mert a szülei a nagymamájához mentek mivel beteg így nem tudom meddig lesz itt. –mondta volna még Zoé, de az a vigyorgó hülye megállította.

-          Hagyjad csak majd én elmagyarázom neki Zo. Először is örülnék neki, ha nem hívnál gyereknek, mert szerintem mindketten tudjuk, hogy én idősebb vagyok a másik gondolom már azt nem kell elmagyaráznom, hogy mit keresek itt. –fejezte be és az én döbbent szem párommal találkozott az ő mindig mosolygós tekintette. –Na most már némaságot fogadtunk? Az elmúlt 1 órában be nem állt a szád–komolyan mondom még egy beszólás és akkor ő lesz ledöbbenve, hogy mire is vagyok képes.

-          Mi van csipkerózsika egy csókkal talán felébrednél? –mondta de közben már közeledett felém, komolyan mit képzel ez magáról?

-          Na most lett elegem belőled, ha nem fogod be én ígérem a kórházba juttatlak.

-          Oh de harcias lett itt valaki talán felébredtél az álmodból pedig még nem is adtam csókot –hirtelen közénk lépett Zoé.

-          Látom jól megvagytok, akkor én vissza is mehetek a suliba.

-          M-m-m-mi? Minek? Ne hadj itt engem vele Zoé kérleek.

-          Sajnálom Belle, de muszáj vissza mennem még van egy szakköröm még egyszer bocsi, de legalább nem leszel egyedül itt van veled Alex.

-          Ja igen öntelt, beképzelt majom. Még mit nem, hogy én vele maradjak –a mondat második felét már szomorúan folytattam- Inkább elmegyek anyához és apához. –Zoé tudja, hogy csak akkor megyek ki hozzájuk, ha történt valami ismer már annyira szerintem jobban mint én magamat. –Biztos jó lesz így?? –éreztem a hangjából, hogy aggódik.

-          Igen biztos.

3.fejezet

Másnap olyan 7.00 óra volt mikor felkeltem. Oda mentem a szekrényemhez és elővettem a mai ruha szettemet ami egy fekete cső nadrágból és egy szürke pulcsiból állt. Mikor mindennel kész lettem lementem a konyhába ahol mily furcsa megint nem voltak ott a szüleim. Csináltam magamnak palacsintát hozzá egy kis eper öntetett majd miután kész lett leültem az asztalhoz, hogy hozzá lássak megenni.

-          Lassan el kéne indulni – gondoltam magamban.

El is indultam az iskolába, ahol biztos találkozok majd Markkal, amit én nem nagyon akartam a tegnapi után. Szép lassan beértem a suliba, ahol Zoé már várt rám. Mikor oda értem köszöntünk egymásnak és egyből mentünk is be az osztályba ahol biztos találkozok vele. Mikor ott voltunk a terem előtt megszólalt Zoé.

-          Ne idegeskedj nem lesz semmi baj – mondta. Én erre csak bólintottam egyet. Benyitottam és egyből kiszúrtam őt ahogy beléptünk ő is észre vett. Elkezdődött az óra én szerencsére Zo mellett ülök. A tanár nagyban beszélt, hogy-hogy jöttek létre a barlangok mikor egy papír galacsin repült az asztalomra megfogtam majd kinyitottam, hogy mi áll benne és mi állt benne? Persze, hogy ez üzenet Marktól, hogy suli után beszélni akar velem. Már ötödjére olvasom el, hogy mit írt mikor megszólalt mellettem Zo.

-          Ki az és mit írt neked? – kérdezte kíváncsian.

-          Mark dobta ide nekem és azt írta, hogy ma suli után beszélni akar velem.

-          És elmész megbeszélni?

-          Nem tudom – válaszoltam bizonytalanul.

-          Szerintem menj el és beszéljétek meg hátha valami jó sül ki belőle és végre be pasizol – mondta Zo. Hát igen tudni kell rólam, hogy még soha nem volt egy barátom se mindig csak randizgattam és nekem ennyi elég is volt, mert tudom milyennek a fiúk.

-          Még elgondolkozok rajta. – mondtam már csak úgy magamnak mivel már kicsengettek óráról és eltűnt mellőlem Zo is már csak én maradtam a teremben egyedül. Majd én is az osztály után mentem fizikára ahol ugyanis Mark mellett ülök. Nehéz egy óra lesz. Bementem a terembe ledobtam a táskám és kirohantam a teremből ennél a dolognál csak egyre nem számítottam, hogy valaki vagy valakik jönnek utánam. És hirtelen egy hülye ötlet jutott eszembe. Ekkor megszólalt a csengő én vissza fordultam, hogy vissza menjek a terembe de egy kar ebbe meg akadályozott, mikor megfordultam mivel háttal álltam neki megláttam, hogy csak Zoé az már féltem, hogy az lesz mint a filmekben szokott lenni, hogy a fiú a lány után rohan, hogy bocsánatot kérjen tőle de szerencsére ez velem nem történt meg.

-          Bell minden rendben mért rohantál el? –kérdezte aggódva.

-          Nincs semmi baj csak egy kicsit rosszul lettem de már nincs semmi bajom. –hazudtam életemben először a legjobb barátnőmnek. Ezek után együtt mentünk vissza a fizika terembe. Az óra közepén megint egy papír galacsin került elém amit Marktól kaptam ez állt benne. „Suli után muszáj beszélnünk!! :/ :) Erre csak azt válaszoltam, hogy rendben ott leszek. Majd vissza csúsztattam neki erre ő csak mosolyogni kezdett. Szünetben az ebédlőben voltunk, ahol valahol négyes vagy ötös asztalok voltak én és Zo egy négyes asztalnál ültünk. Mikor végzet az ebédjével elkezdett nyújtózni így sikeresen leverte az almámat fölakartam venni de neki mentem valakinek aki nem más volt mint Mark.
- Bocsi jól vagy? -kérdezte Mark.
- Persze nyugi semmi bajom nem esett.
- Ennek örülök akkor beszélhetnénk? -kérdezte feszülten. Feszülten vajon mért van oka arra, hogy feszült legyen nem is tudom talán azért mert majdnem megerőszakolt engem?
- Persze mondjad csak. -válaszoltam nyugodtnak mondhatóan.
- Nem lehetne inkább négyszemközt?
- Ha akarod. Kint az udvaron jó lesz? -kérdeztem tőle cseppet sem kedvesen.
- Persze akkor mehetünk? -kérdezte szomorúan. Most komolyan mi van ezzel a gyerekkel az előbb feszült volt most meg mintha ideges és szomorú lenne hát én már nem értem a férfiakat. Már majdnem kint voltunk az udvaron mikor Mark berántott egy szertárba.
- Te meg mi jó büdös francot csinálsz normális vagy?? -kérdeztem nem kis ingerültséggel a hangomban.
- Bocsi csak láttam , hogy jön egy tanár és mivel már elkezdődtek az órák nem akartam, hogy azon kapjon minket, hogy lógunk óráról. Becsengettek és ő megmentett egy osztályfőnökitől kigondolta, hogy tud ilyen is lenni egy fiú.
- Bocsi, hogy leordítottam a fejed a semmiért. -mondtam bocsánat kérően közben bevetve a nagy boci szemeimet. Erre csak megint el mosolyodott. Olyan szép amikor mosolyog mikre nem gondolok legközelebb meg fogom erőszakolni a fejemben vagy mi?
- Hahó Belle itt vagy 2 perce kérdeztem de nem válaszoltál még mindig. -állt elém nagyon közel hajolva.
- Bocsi mit is kérdeztél nem figyeltem mert elbambultam. -ezen mindketten csak jót kuncogtunk.
- Azt kérdeztem, hogy meg tudsz nekem bocsátani a tegnapi ért? -most mit válaszoljak erre?
-Nocsak mit látnak szemeim csak nem az én kis kutya szemeimet próbálod utánozni? -kérdeztem huncutul.
- Ááá én dehogyis hisz a te szemedet nem tudnám felül múlni azt a szép zöldet. -míg ezeket mondta addig egyre közelebb jött míg nem majdnem össze ért az ajkunk. Annyira akarom újra érezni ahogy csókol.
- Megint meg rúgnál ha megcsókollak? -kérdezte azzal a kisfiús arcával. Olyan édes amikor ilyen arcot vág.
- Nem csak csókolj már meg az istenit. -nem kellett kétszer mondanom egyből utánam kapott és én megint hagytam magam és vissza csókoltam de ez most más milyen volt azon kivül, hogy most nem részeg van benne valami, valami szenvedély mindkettőnk részéről.

2.fejezet

Egy kart éreztem a derekamon és egy ajkat a nyakamon. Megfordultam és a házigazdával más néven Markkal találtam szembe magam. Szép barna szeme az én zöld szemem fürkészte egy hirtelen mozdulattal az ajkait az enyémekhez érintette kis idő múlva vissza is csókoltam, mire belemosolygott a csókunkba míg én gyönyörű göndör hajába túrtam ujjaimat. Majd a számtól elvált, hogy bevezessen egy szobába, mikor már bent voltunk újra az ajkaimnak esett majd onnan a nyakamra, míg a kezét becsúsztatta a pólóm alá, de ezt már nem hagytam neki el akartam rohanni, de elkapta a csuklóm és visszarántott magához és az ágyra dobott majd fölém hajolt és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Egy kicsit szét terpesztette a lábait én erre gyorsan reagáltam és tökön rúgtam mire össze görnyedt és én ki tudtam rohanni, hogy megkeressem Zoét meg is találtam a ház egyik szobájában egy másik sráccal elrántottam a fiútól és kifelé kezdtem húzni először egy nappaliba értünk. A nappaliba úgy volt megoldva, hogy elférjenek az emberek, hogy az asztalokat a fal széleihez tolták U alakba. Mikor kiértünk a házból az én házam felé vettük az irányt az esti csöndben Zoé csak ennyit mondott.

-          Te normális vagy miért kellett elrángatnod onnan? Hahó itt vagy Belle? –kérdezte.

-          Mi? Ja persze és bocs majd otthon elmondom.

-          Rendben – mondta.

Ennyit beszélgettünk míg a házhoz nem értünk. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Egy ideig kínos csend volt mivel egyikünk sem szólalt meg én azért mivel nem tudom, hogy is kezdjem el míg Zoé csak azért mivel arra várt, hogy kezdjek bele. Míg végül nem tudott tovább várni és megszólalt ezzel megtörve a csendet.

-          Na akkor elmondod, hogy mi történt, hogy ilyen sietősen távoztunk? – kérdezte ugyanazt, mint pár perccel ezelőtt.

-          Igen persze csak nem tudom hol is kezdjem el? – mondtam.

-          Például a legelején? - mondta szinte már idegesen.

-          Rendben, szóval mikor elmentél rá egy kis időre oda jött hozzám Mark először csak táncoltunk és közben ő az én szememet nézte egy folytában.

-          Jól van ne romantikázzunk itt, a lényeget mond.

-          Köszi kedves vagy.

-          Szívesen.

-          Na mindegy ott tartottam, hogy egymás szemét néztük aztán hirtelen megcsókolt majd bementünk egy szobába ott újra megcsókolt majd elkezdett a ruhám alá nyúlkálni én ezt nem akartam és el kezdtem futni az ajtó felé, de elkapta a csuklom és vissza rántott magához és az ágyra dobott fölém magasodott de nem tudta, hogy én közben meg akarom ott rúgni. Majd miután ő össze görnyedt én gyorsan kirohantam a szobából és elkezdtelek téged keresni.
Fejeztem be a történet végére olyan csend lett a szobámban, hogy rá kellett néznem Zoéra, hogy mit gondol erről, de ő csak nézett maga elé egy ideig aztán felém fordult.
-          Ne menjünk a rendőrségre?  –kérdezte, de tudtam, hogy semmit se érnénk vele, mert nem történt semmi nincs bizonyítékunk, hogy mit csinált velem Mark a szobában, ezt Zoénak is el mondtam, ami neki egyáltalán nem tetszett, de végül bele törődött.
-Szerintem menjünk inkább aludni és felejtsük el a mai napot jobb lesz így. – mondtam és elindultam a szobám felé oda érve átöltöztem pizsibe és bedőltem az ágyba rögtön el is aludtam.

 

 

Miután elindultunk újra otthonról csak most egy discoba. Ott találkoztam egy fiúval, akivel egész este voltam táncoltunk, ittunk és persze jól éreztük magunkat.

6.fejezet

Másnap szombat reggel volt és arra keltem, hogy valaki rajtam ugrál. Ki más lehetett volna mint Zoé.

-          Te meg miért ugrálsz rajtam kora reggel? –morogtam a párnába, de ő csak tovább ugrált rajtam.

-          Milyen reggelről beszélsz már fél 8 van. –jelentette ki mire én csak morogtam még egyet majd kiszálltam az ágyból, de elfelejtettem, hogy rajta van és így szegénykém a seggére esett. Mosolyogva mentem be a fürdőbe. Eltelt azóta 2 hónap és sok mindent történt benne. A szüleim meghaltak és ez által a legjobb barátnőm szüleihez kellett költöznöm bár nem bánom legalább vele lehetek és nem fogok magányban semmi rosszat csinálni. A fürdőben levettem  a pizsamám közben újra és újra végig gondoltam ezt a 2 hónapot. Meg mostam a hajam utána kiszálltam tusoló alól. A hajamat betekertem egy törülközőbe szint úgy a testemet is míg kisminkeltem magam. Először felraktam magamnak egy alapozót majd jöhet a szemceruza a tus és végül szempilla spirál és egy kis száj fény. Vissza mentem törölközőbe tekerve a szobába, hogy keressek magamnak egy tűrhető ruhát az iskolába a választásom egy fekete cica nadrágra esett és egy peace feliratú pólóra. Fogtam a ruhákat és vissza mentem a fürdőbe teljesen elkészülni. Suli felé haladva eszembe jutott Mark. A baleset utáni estét lemondtam, azóta jó ha váltottunk pár szót. Szerencsére már csak 4-5 hónap és vége a sulinak és csak ezt a rövid időt kell kibírnom. A suliban össze futottunk Markkal, aki épp egy csajnak a száját „térképezte” fel. Elmenve mellettük, ha jól láttam engem nézett, de akkor mért azzal a lánnyal van együtt? Persze mert én az idióta eszemmel elküldtem magam mellől. Zoéval elmentünk még a büfébe onnan meg a termünkbe. Matekkal kezdtünk és a tanár engem szólított felelni csak, hogy én semmit nem tudok, ezt el is mondtam neki, de őt ezt nem érdekelte így felelnem kellett és gondolom lehet tudni,hogy hányas lett természetesen 1-es. És mivel sok anyagot be kell pótolnom ezért keres nekem tanuló társat. Mikor kicsengettek Mark megragadta a kezem és maga után kezdett húzni a mosdok felé. Berántott a fiúk mosdójába.

-          Mi a bajod velem amikor reggel láttalak olyan lenézően néztél rám mintha leprás lennék. –akadt ki de nem értem, hogy miről beszél, mert én nem is emlékszem, hogy lenézően néztem volna őket vagy mégis csak én nem vettem észre?

-          Te mégis mi a francról beszélsz és komoly ez miatt kirángatsz? Tudod, ha szépen meg kérsz talán kijövők, de úgy tűnik az elején nagyon félre ismertelek téged, azt hittem te normális vagy és nem vagy olyan mint a többi fiú.

-          Nem is vagyok… - kezdte el de nem hagytam, hogy befejezze hanem inkább elindultam vissza az órára.

-          A-a nem mész te sehová itt maradsz és meg beszéljük. –mondta kedvesen azt hiszi beveszem az előbb még egy bunkó paraszt volt most meg a jó fiút akarja játszani, de engem nem ver át lehet, hogy szőke vagyok, de nem hülye.

-          Köszi inkább kihagyom nem kell meg játszanod a jó fiút előttem tudom, hogy milyen vagy igazándiból szóval hagy elmenni. –mivel beállt az ajtó elé, hogy ne tudjak kimenni. Megragadta a csuklómat és a falhoz szorított és elkezdett csókolgatni pont mint akkor, a szememből csak folytak a könnyek, mikor észre vette elengedett és lehajtotta a fejét.

-          Sajnálom én…én csak elragadott a hév nem akartam kérlek bocsáss meg nekem. –kezdett magyarázkodni. Én csak mentem az ajtó felé nem akartam őt többé látni.

-          Nem bocsájtok meg, de nem is haragszom rád és –itt felé fordultam – nem akarlak többé látni sehol de mivel egy suliba járunk ez nehéz lesz, úgy hogy örülnék, ha nem szólnál hozzám. Viszlát!

-          De… - kezdte de inkább nem folytatta.

5.fejezet

Elkezdődött az óra de én nem tudtam oda figyelni, mert csak egy ember járt a fejemben és az Mark. Vajon komolyan gondolta, hogy holnap este elvisz engem egy randíra azok után amit tenni akart velem nehezen fogok neki megbocsátani és soha nem is fogom elfelejteni. Annyira elmerültem a kusza gondolataimban, hogy ki is csengettek és mivel ez volt az utolsó óránk haza is mehettünk. Zoéval megbeszéltük, hogy ma nálunk alszik így nem leszek egyedül ugyanis a szüleim tegnap este szóltak, hogy el kell menniük Olaszországba mivel van valami dolguk ott mikor megkérdeztem, hogy mi? Csak annyit mondtak, hogy nem rám tartozik. A gondolataimból megint valami vagyis inkább valaki rántott ki. Zoé volt az, aki a kezét az arcom előtt lóbálta és közben kérdezte, hogy itt-e vagyok. Én csak bólogattam semmi kedvem nem volt beszélgetni senkivel a mai nap után. Mikor haza értünk a nappaliba csak bedobtuk a táskáinkat és míg én felrohantam a szobámba addig Zoé a konyhába ment enni. Ahogy benyitottam a szobámba egyből rohanhattam is le mivel Zoé elég idegesen kiabált nekem biztos nincs itthon valami kaja és azért. De mikor leértem az emeletről egy könnyáztatta arccal találtam szembe magam.

-          Zoé mi történt mégis miért sírsz, ha nincs itthon kaja elmegyek neked csak kérlek ne sírj. – mondtam neki szinte könyörögve és közben észre sem vettem, hogy az én arcomon is lefolyt egy könnycsepp majd azt követte a többi. Zoé a nyakamba ugrott és úgy sírt tovább közben a fülembe suttogta ezt az egy mondatot, de ezt is alig hallottam a sírásától.

-          Sajnálom Belle nagyon sajnálom .

-          De mit könyörgöm mondd el. –megrémisztett amit mondott mégis mit csinált, hogy bocsánatot kér.

-          Amivel a szüleid mentek repülővel bele zuhant a tengerbe és...és még egy túlélőt sem találtak. –könnyeivel küzdött míg ezt a mondatot kimondta de így is dadogva, majd újra kitört belőle a sírás de ezúttal belőlem is. Míg én térdemre estem a könnyeim szüntelenül folytak az arcomon. Ez nem lehet az én szüleim nem hallhattak meg. Alig tudtam velük beszélni mivel egy folytában csak utazgattak minden felé. És még csak el sem tudtam tőlük köszöni. Mikor már mindketten abba hagytuk a sírást Zoé felhívta a szüleit és elmondta, hogy mi történt ahogy újra végig hallgattam megint elkezdtem sírni. Mikor letette a telefont onnantól minden el sötétült számomra se kép se hang.

~1 héttel később~

1 hete, hogy megtudtam, hogy a szüleim meghaltak. Ezek után bezárkozdtam a szobámba és csak sírtam és sírtam, de végül elgondolkoztam azon, hogy a szüleim biztos nem azt akarnák, ezért felálltam és átmentem a zeneszobába lévő zongorához. Még apa tanított meg olyan 8 éves koromba. Arra a napra mindig emlékezni fogok.

~Visszaemlékezés~

-          Apa, apa taníts meg zongorázni. –rohant oda az apukájához egy 8 év körüli kislány.

-          Miért akarsz megtanulni kicsim?

-          Mert van az osztályban egy lány, aki tud zongorázni, gitározni, fuvolázni, énekelni és még sok minden mást is tud ezért apuu. –mondta és közben számolta az ujjain a felsorolt hangszereket.

-          Rendben gyere megmutatom, hogy kell csinálni aztán te is megpróbálod egyedül rendben? –mondta közben az ölébe ültette a kislányt. -az apuka az ölébe tette a kislányt majd megfogta a kicsi kezét és a billentyűkre rakta közben magyarázta, hogy- hogy rakja oda pontosan őket.
- Nézd csak Bell ezt az ujjadat -mutatott egy billentyűre- ide rakd.-Belle oda rakta az ujját ahová az apja mutatta, utána szép sorban ugyan így többi ujjával is megcsinálták.
-Jólvan kicsim most nyomd le őket. -egyszerre lenyomta a billentyűket, de nem olyan hang jött ki rajta amilyet Belle akart hallani.
- Ez nem igaz, nekem ez soha nem fog menni úgy mint neked apa -szomorodott el
- Kicsim ahhoz, hogy meg tanulj zongorázni nem elég egy perc nekem is 1 évig tartott mire megtanultam valamennyire játszani rajta és a legfontosabb, hogy mindig szívvel lélekkel csináld azt amit szeretsz ez soha ne felejtsd el.
- Rendben papa nem felejtem, de hogy lehet szívvel lélekkel csinálni?
- Majd ha nagy leszel meg érted.

~Visszaemlékezés vége~

Már tudom, hogy lehet apa. Ez az emlék örökké élni fog bennem. Azóta megtanultam énekelni, gitározni, fuvolázni és dalokat írni, amikor szomorú vagyok csak bejövők ide és egy új dallal lépek ki. Most sem volt más hogy elkezdtem énekelni, amit persze le is írtam a füzetembe, ahol volt már egy pár, de senki nem tudott róla, de tavasszal én és Zoé elküldtünk egy jelentkezési lapot Franciaországba egy zene iskolába mivel ott akarunk érettségi után tovább tanulni. Míg ezeken merengtem megszületett egy újabb szerzeményem, aminek "Alone" nevet adtam mert most ez illik hozzám leginkább. Hirtelen nagyot dörrent az ég én erre meg majdnem leestem a székről.  Kimentem a szobából be az enyémbe. Onnan bementem a fürdőbe, levettem a ruhát, ami ma rajtam volt. Mikor már bent álltam a víz alatt elkezdtem sírni csak a víz alatt mertem. Soha nem mertem sírni mások előtt mert akkor csak sajnálnának abból meg köszönöm nem kérek. Mikor a fürdéssel is végeztem vissza mentem a szobámba és próbáltam aludni de sehogy se jött álom a szememre így hát csak az ágyon feküdtem és azon gondolkoztam, hogy miért mindig velem történnek meg ezek a dolgok?

4.fejezet

Mikor már nem csókolóztunk hanem csak egymás szemét néztük akkor eszembe jutott, hogy én mi a fenét csinálok itt még mindig egy szertárban vele? Gyors inkább kirohantam tőle mielőtt bármi is történhetett volna. Már majdnem ki értem a suliból mikor megint vissza rántott nagyon-nagyon közel magához én ütöttem, hogy engedjen el de nem engedett inkább még jobban szorított a szorításán aminek én nagyon nem örültem mivel a göndör haja csikizte a nyakam mivel a fejét a fülemhez tette, hogy mondani tudjon valamit.

- Holnap este 7-re készülj el mert elviszlek valahova. -mondta de mielőtt elment volna még vissza kacsintott rám. Már előre látom, hogy valami olyan lesz, ami nekem nem fog tetszeni.

~Zoé szemszöge~

Mikor véget ért az óra mindenhol kerestem Belle-t de nem találtam sehol gondolkodjunk csak amikor ő nyugalmat akar és csendet, hogy gondolkodni tudjon hova megy? 

- Hova is hmmm? Ááááá megvan -kiáltottam el magam és erre mindenki rám figyelt de én ezzel mit sem törődve tovább mentem mert ilyenkor csak egy helyre szokott menni fel a tetőre az a kedvenc helye. Mikor felértem meg is találtam Bell a tető szélénél a korlátnál állt és gondolkodott épp úgy ahogy sejtettem. Hmm milyen okos is vagyok na de most nem egozni jöttem hanem megtudni mi baja van a legjobb barátnőmnek. Oda mentem hozzá mikor már nem voltam annyira messze megszólaltam.

- Bell minden rendben van nagyon elgondolkodtál valamin megint?? -kérdeztem tőle.

- Hát valahogy úgy. -válaszolt a kérdésemre.

- És szabad tudnom, hogy min is töröd épp a kis buksidat? -mikor a mondat végére értem még közelebb mentem hozzá és meg ütögettem a fejét. Erre ő is ugyanezt csinálta csak az én fejemen milyen kedvesek vagyunk egymással nem? 

- Hát csak azon, hogy Mark elhívott egy randira szombat vagyis holnap este 7-re és nem tudom hova visz és mit is akar pontosan tőlem. Ezen töröm most a kis buksimat.

- Ezen ne törd a fejed biztos vacsorázni vagy mozizni visz de ezt majd én kiderítem neked ha akarod a másik ha egyszer elhívott randizni akkor biztos akar valamit biztos nem baráti szándékkal hív el.

- Igen biztos igazad van hiszen a szertárban is megcsókolt vagyis nem csókolt meg nem történt semmi. -kezdett magyarázkodni mert amikor kimondta, hogy megint megcsókolta elkezdtem felé menni. 

- Hogy mit csinált és mit kerestetek egy szertárban? -kérdeztem kíváncsian. 

- Hát az úgy történt, hogy jött egy tanár én meg nem vettem észre ezért berántott egy szertárba, hogy ne bukjunk le, hogy lógunk óráról de én erre csak azt reagáltam, hogy leordítottam a fejét a nagy semmiért de ő nem haragudott meg aztán egyre jobban közeledett én tudtam mit fog csinálni de még sem ellenkeztem.

- Az látszik is hiszen totál belezúgtál.

- Nem is igaz nem is vagyok belezúgva csak egy kicsit. -mikor ezt mondta lehajtotta a fejét és mosolygott én csak megráztam a fejem és kezdtem lehúzni a matek órára mert ha onnan késünk biztos beír egy 1-est a tanár és egy igazolatlan órát na meg ott ki tudom faggatni Markot, hogy hova is viszi majd Belle-t mivel mellette ülök.

1.fejezet

Mikor véget ért a negyedik ofő óra is elindultunk haza felé Zoéval. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk egy házibuliba az egyik osztály társunkhoz a neve Mark Bradley. Mikor haza értem olyan 15.00 óra lehetett és csak 20.00-ra beszéltük meg, hogy ide jön. Szóval addig még van 5 órám, úgy gondoltam alszok egy kicsit, mert fáradt vagyok és majd csak utána készülődök ezért beállítottam a telefonomon az ébresztőt. Épp egy furcsa álom közepében voltam mikor megszólalt az ébresztőm. Az óra már 18.00-át mutatott hát igen én rekordot állíthatnák a későn kelésből. Mikor ki keltem az ágyból oda mentem a szekrényemhez és keresgélni kezdtem a ruháim közt találtam is egy comb középig érő rózsaszín szoknyát és egy hozzá illő fekete szögecses magas sarkú cipőt. Bementem a fürdőbe lefürödtem és miután végeztem kimentem a szobába és az asztalhoz ültem ,ahol volt a tükör, feltettem magamra egy halvány fekete sminket majd felvettem a ruhát és a cipőt már nem akarok egoista lenni de most az egyszer kitettem magamért és csodásan nézek ki.

-          Tádám kész is vagyok – mondtam csak úgy magamnak, hát igen ilyenkor lehet bolondnak nézni, hogy magamba beszélek. Mikor mindennel kész lettem megnéztem az időt és már 19.30 volt. Lerohantam a lépcsőn és kivel találtam magam szemben hát persze, hogy az én legjobb barátnőmmel.

-          Szia hát te mit csinálsz itt nem 8-ra beszéltük meg, hogy ide jössz? – mondtam Zoénak.

-          Gondoltam eljövők előbb biztos nem zavarok – mondta.

-          Te sosem zavarsz, de most már menjünk – mondtam, majd megragadtam a karját és egyenesen az ajtó felé húztam. Mikor oda értünk a házibuliba egyből a pulthoz mentünk, hogy rendeljünk 2 pohár whiskyt hát igen mi sem szarozunk. Mikor megkaptuk egyből le is húztuk, majd mentünk táncolni. Már egy ideje táncoltam egyedül igen egyedül, mert Zoe talált magának egy pasit. Szóval táncoltam tovább egyedül és hirtelen egy kart éreztem a derekamon.

A ruha.

A cipő.