Prológus

Sziasztok! Ez a első történetem remélem tetszeni fog majd nektek és nem untatlak majd titeket és kapok majd néhány véleményt, és ha már itt jártok kérlek iratkozzatok fel az oldalra.
Xoxo Ashley

Mint minden reggel ma is az ébresztő órámra keltem fel. Megnéztem hány óra van és már 7.00 órát mutatott. Csak egy dolog jutott eszembe, el fogok késni már az első nap az iskolából. Gyors kiugrottam az ágyból és befutottam a fürdőszobába. Lefürödtem, megmostam a fogam, majd megszárítottam a hajam, majd vissza rohantam a szobámba és ami ruhát kidobáltam az ágyra, azt gyors magamra kaptam. Lerohantam a lépcsőn és bementem a konyhába, hogy megreggelizzek, de nem volt senki a konyhában csak egy levél az asztalon, amire rá volt írva a nevem.
Hogy is hihettem azt, hogy amikor felkelek a szüleim még itthon lesznek?
 De nem is érdekelt, már hozzá szoktam, hogy csak a munkájuk érdekli őket, velem meg nem is tőrödnek. Ám ilyenkor, na meg amikor szomorú vagyok előveszem a gitáromat és persze minden ének tudásomat, és elkezdek dalokat írni. Az első szerzeményem akkor született mikor 10 évesen elvesztettem a kutyámat.
 Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy már csak fél órám maradt megreggelizni és elolvasni a levelet amiben ez állt: „Kicsim! Ma későn érünk haza, mert egy konferenciára kell mennünk. Jó legyél! Ölel és puszil: Anya, Apa” Mikor elolvastam vissza raktam oda ahol találtam, majd fölkaptam a táskám és már meg sem álltam a bejárati ajtóig. Kiléptem, majd bezártam magam után az ajtót és indultam az iskolába. Szerencsére még időben oda értem. Bementem a terembe és megpillantottam a legjobb barátnőmet Zoé Parks-ot. Mikor már leültem mellé, köszöntünk egymásnak és elkezdtünk beszélgetni, hogy milyen volt a nyara, majd bejött Mrs. Roberts, az ofőnk és elmondta a lényegtelen dolgokat, amit minden évben szokott.
 Amíg ezekről beszélt, addig én és Zoé beszélgettünk, hogy ez évben a bátyjával és a szüleivel ment el Miamibe. Szerencsés, én csak otthon ültem és tv-t néztem vagy laptopoztam. Amikor már ezekre is ráuntam, kiültem az erkélyre, zenét hallgattam, s közben új dalokat írtam. Hát igen, nekem ilyenek a nyaraim...