3.fejezet

Másnap olyan 7.00 óra volt mikor felkeltem. Oda mentem a szekrényemhez és elővettem a mai ruha szettemet ami egy fekete cső nadrágból és egy szürke pulcsiból állt. Mikor mindennel kész lettem lementem a konyhába ahol mily furcsa megint nem voltak ott a szüleim. Csináltam magamnak palacsintát hozzá egy kis eper öntetett majd miután kész lett leültem az asztalhoz, hogy hozzá lássak megenni.

-          Lassan el kéne indulni – gondoltam magamban.

El is indultam az iskolába, ahol biztos találkozok majd Markkal, amit én nem nagyon akartam a tegnapi után. Szép lassan beértem a suliba, ahol Zoé már várt rám. Mikor oda értem köszöntünk egymásnak és egyből mentünk is be az osztályba ahol biztos találkozok vele. Mikor ott voltunk a terem előtt megszólalt Zoé.

-          Ne idegeskedj nem lesz semmi baj – mondta. Én erre csak bólintottam egyet. Benyitottam és egyből kiszúrtam őt ahogy beléptünk ő is észre vett. Elkezdődött az óra én szerencsére Zo mellett ülök. A tanár nagyban beszélt, hogy-hogy jöttek létre a barlangok mikor egy papír galacsin repült az asztalomra megfogtam majd kinyitottam, hogy mi áll benne és mi állt benne? Persze, hogy ez üzenet Marktól, hogy suli után beszélni akar velem. Már ötödjére olvasom el, hogy mit írt mikor megszólalt mellettem Zo.

-          Ki az és mit írt neked? – kérdezte kíváncsian.

-          Mark dobta ide nekem és azt írta, hogy ma suli után beszélni akar velem.

-          És elmész megbeszélni?

-          Nem tudom – válaszoltam bizonytalanul.

-          Szerintem menj el és beszéljétek meg hátha valami jó sül ki belőle és végre be pasizol – mondta Zo. Hát igen tudni kell rólam, hogy még soha nem volt egy barátom se mindig csak randizgattam és nekem ennyi elég is volt, mert tudom milyennek a fiúk.

-          Még elgondolkozok rajta. – mondtam már csak úgy magamnak mivel már kicsengettek óráról és eltűnt mellőlem Zo is már csak én maradtam a teremben egyedül. Majd én is az osztály után mentem fizikára ahol ugyanis Mark mellett ülök. Nehéz egy óra lesz. Bementem a terembe ledobtam a táskám és kirohantam a teremből ennél a dolognál csak egyre nem számítottam, hogy valaki vagy valakik jönnek utánam. És hirtelen egy hülye ötlet jutott eszembe. Ekkor megszólalt a csengő én vissza fordultam, hogy vissza menjek a terembe de egy kar ebbe meg akadályozott, mikor megfordultam mivel háttal álltam neki megláttam, hogy csak Zoé az már féltem, hogy az lesz mint a filmekben szokott lenni, hogy a fiú a lány után rohan, hogy bocsánatot kérjen tőle de szerencsére ez velem nem történt meg.

-          Bell minden rendben mért rohantál el? –kérdezte aggódva.

-          Nincs semmi baj csak egy kicsit rosszul lettem de már nincs semmi bajom. –hazudtam életemben először a legjobb barátnőmnek. Ezek után együtt mentünk vissza a fizika terembe. Az óra közepén megint egy papír galacsin került elém amit Marktól kaptam ez állt benne. „Suli után muszáj beszélnünk!! :/ :) Erre csak azt válaszoltam, hogy rendben ott leszek. Majd vissza csúsztattam neki erre ő csak mosolyogni kezdett. Szünetben az ebédlőben voltunk, ahol valahol négyes vagy ötös asztalok voltak én és Zo egy négyes asztalnál ültünk. Mikor végzet az ebédjével elkezdett nyújtózni így sikeresen leverte az almámat fölakartam venni de neki mentem valakinek aki nem más volt mint Mark.
- Bocsi jól vagy? -kérdezte Mark.
- Persze nyugi semmi bajom nem esett.
- Ennek örülök akkor beszélhetnénk? -kérdezte feszülten. Feszülten vajon mért van oka arra, hogy feszült legyen nem is tudom talán azért mert majdnem megerőszakolt engem?
- Persze mondjad csak. -válaszoltam nyugodtnak mondhatóan.
- Nem lehetne inkább négyszemközt?
- Ha akarod. Kint az udvaron jó lesz? -kérdeztem tőle cseppet sem kedvesen.
- Persze akkor mehetünk? -kérdezte szomorúan. Most komolyan mi van ezzel a gyerekkel az előbb feszült volt most meg mintha ideges és szomorú lenne hát én már nem értem a férfiakat. Már majdnem kint voltunk az udvaron mikor Mark berántott egy szertárba.
- Te meg mi jó büdös francot csinálsz normális vagy?? -kérdeztem nem kis ingerültséggel a hangomban.
- Bocsi csak láttam , hogy jön egy tanár és mivel már elkezdődtek az órák nem akartam, hogy azon kapjon minket, hogy lógunk óráról. Becsengettek és ő megmentett egy osztályfőnökitől kigondolta, hogy tud ilyen is lenni egy fiú.
- Bocsi, hogy leordítottam a fejed a semmiért. -mondtam bocsánat kérően közben bevetve a nagy boci szemeimet. Erre csak megint el mosolyodott. Olyan szép amikor mosolyog mikre nem gondolok legközelebb meg fogom erőszakolni a fejemben vagy mi?
- Hahó Belle itt vagy 2 perce kérdeztem de nem válaszoltál még mindig. -állt elém nagyon közel hajolva.
- Bocsi mit is kérdeztél nem figyeltem mert elbambultam. -ezen mindketten csak jót kuncogtunk.
- Azt kérdeztem, hogy meg tudsz nekem bocsátani a tegnapi ért? -most mit válaszoljak erre?
-Nocsak mit látnak szemeim csak nem az én kis kutya szemeimet próbálod utánozni? -kérdeztem huncutul.
- Ááá én dehogyis hisz a te szemedet nem tudnám felül múlni azt a szép zöldet. -míg ezeket mondta addig egyre közelebb jött míg nem majdnem össze ért az ajkunk. Annyira akarom újra érezni ahogy csókol.
- Megint meg rúgnál ha megcsókollak? -kérdezte azzal a kisfiús arcával. Olyan édes amikor ilyen arcot vág.
- Nem csak csókolj már meg az istenit. -nem kellett kétszer mondanom egyből utánam kapott és én megint hagytam magam és vissza csókoltam de ez most más milyen volt azon kivül, hogy most nem részeg van benne valami, valami szenvedély mindkettőnk részéről.