7.fejezet

Az iskolából rohantam kifelé nem érdekelt Mark magyarázata. Gyors hátra néztem, hogy követ-e, de nem, egy lélek sem volt kint. Persze hisz órán vannak. Megfordulva egy sráccal találtam szembe magam. Elkezdtem a suli kapuja felé menni, hogy végre otthon lehessek. De még ebben is meggátoltak. Mivel az idegen srác leszólított. Vajon mit akarhat tőlem? Oda mentem hozzá, mert ugye nem akartam bunkó lenni és persze kíváncsi is voltam mit akarhat.

-          Szia –köszönt mikor már csak 4-5 méter volt köztünk.

-          Hali –köszöntem vissza.

-          Megtudnád mondani mikor végeznek a 12-ek mielőtt megkérdezhettem volna miért egyből válaszolt is rá pedig még csak ki sem mondtam talán gondolat olvasó? –az unoka tesóm jár ide csak azért kérdeztem.

-          Persze 14.00-kor végeznek. –mikor válaszoltam neki indultam volna már el, ha meg nem ragadja a csuklómat és nem ránt vissza igen közel magához, hogy ha egy kivűlálló erre járna biztos egy romantikus párnak néz minket.

-          Mit akarsz még? –kérdeztem idegesen mivel már rég otthon lehetnék, ha nem szólított volna le.

-          Nem akarok egyedül várakozni, nem maradnál addig itt velem.

-          De hisz nem is ismerlek. És amúgy is ki az unoka testvéred? –kezd már nagyon felidűhiteni ez a srác, azt hiszi csak azért itt fogok maradni, hogy ne legyen egyedül akkor nagyon hülyének néz ez a gyerek engem.

-          És így még legalább megismerjük egymást, szóval? Az unoka tesóm pedig Zoé Parks. –tette még hozzá, de még mindig nagyon közel vagyunk egymáshoz olyan közel, hogy az arcomon érzem a leheletét.

-          Először is engedj el másodszor még a nevedet sem tudom. –ez most komolyan azt hiszi, hogy itt maradok egy vad idegennel akit csak most ismert meg?

-          Ha csak ez az akadály akkor az én nevem Alex Taylor és a tiéd morcos kisasszony? –bemutatkozott, de még mindig nem engedett el és még hozzá morcos kisasszonynak nevezett.

-          Belle Smith és az isten szerelmére engedj már el. Ezt nem hiszem el ma minden pasi megőrült? –kezdtem az elejét idegesen mondani, de a végét már csak motyogtam, remélem nem hallotta meg.

-          Miért mondod ezt? –hát igen ilyen az én formám persze, hogy meghallotta.

-          Mindegy amúgy sem rád tartozik  –megnéztem a kezemen az órát- mindjárt két óra úgyhogy a soha viszont nem látáshoz.

-          Meg nyugodhatsz drága még látjuk egymást –kiabálta utánam.

-          Majd akkor nyugszom meg, ha soha nem látlak viszont –kiabáltam vissza, de ő csak jót mosolygott rajta. Oh. hogy mekkora egy bunkó egy ember és tényleg remélem többet nem látom. De várjunk csak, ha Zoé unoka tesója akkor…..jaaaj neee ez a nap ennél már nem lehetne rosszabb. Az utolsó mondatomra szinte varázs csapásként elkezdett esni az eső, úgy tűnik még is csak lehet. Komolyan először Mark aztán ez a srác és most ez az fránya eső, most komolyan egy unikornissal nem fogok találkozni az utcán? Aztán kiabálást hallottam a hátam mögül. Ezt a hangot bárhol felismerem ez Zoé, de mit keres ott az a gyerek? Megálltam és megvártam inkább csak Zoét, mert amikor Alex ide ért rögtön indultam is. Ő ezen persze mint az elmúlt fél órában csak mosolygott. Hirtelen megálltam és a srácra mutattam-

-          Ő mit keres itt? Nagyon idegesítő egy gyerek, hogy mindig mosolyog.

-          Azért van itt, mert a szülei a nagymamájához mentek mivel beteg így nem tudom meddig lesz itt. –mondta volna még Zoé, de az a vigyorgó hülye megállította.

-          Hagyjad csak majd én elmagyarázom neki Zo. Először is örülnék neki, ha nem hívnál gyereknek, mert szerintem mindketten tudjuk, hogy én idősebb vagyok a másik gondolom már azt nem kell elmagyaráznom, hogy mit keresek itt. –fejezte be és az én döbbent szem párommal találkozott az ő mindig mosolygós tekintette. –Na most már némaságot fogadtunk? Az elmúlt 1 órában be nem állt a szád–komolyan mondom még egy beszólás és akkor ő lesz ledöbbenve, hogy mire is vagyok képes.

-          Mi van csipkerózsika egy csókkal talán felébrednél? –mondta de közben már közeledett felém, komolyan mit képzel ez magáról?

-          Na most lett elegem belőled, ha nem fogod be én ígérem a kórházba juttatlak.

-          Oh de harcias lett itt valaki talán felébredtél az álmodból pedig még nem is adtam csókot –hirtelen közénk lépett Zoé.

-          Látom jól megvagytok, akkor én vissza is mehetek a suliba.

-          M-m-m-mi? Minek? Ne hadj itt engem vele Zoé kérleek.

-          Sajnálom Belle, de muszáj vissza mennem még van egy szakköröm még egyszer bocsi, de legalább nem leszel egyedül itt van veled Alex.

-          Ja igen öntelt, beképzelt majom. Még mit nem, hogy én vele maradjak –a mondat második felét már szomorúan folytattam- Inkább elmegyek anyához és apához. –Zoé tudja, hogy csak akkor megyek ki hozzájuk, ha történt valami ismer már annyira szerintem jobban mint én magamat. –Biztos jó lesz így?? –éreztem a hangjából, hogy aggódik.

-          Igen biztos.